A Plasztik család

Juli azon tipródik, járjon-e Zsoltival, a legjobb barátnője, Móni ex-barátjával?
Vagy béküljön ki Gáborral?

Juli másik barátnője, Zsófi azon vacilál, megmondja-e Julinak, hogy Gábor szerint Zsolti kibe szerelmes? (még mindig Móniba)
Azt viszont nem árulja el, hogy Zsolti szerint Gábor...

Zsolti azon elmélkedik, hogy hiába jobb csaj Juli, mégis miért járna szívesebben Mónival, aki csúnyán elbánt vele?

Gábor azt szeretné, ha Juli kibékülne vele.
De csak azután, hogy Zsófival megvigasztalódott.

Móni azon rágódik, hogy ha Zsolti elkezdene járni Julival, akkor ki kellene vele békülnie.
De ha nem, akkor nem.




Öcsi azon filózik, hogy Julinak miért kell egyáltalán fiúbarát?
Mikor egy hétnél tovább még senkivel sem járt?

Jenő furcsán viszonyul áprilisnégyhez.

Egyrészt gyerekkorában, úttörőként felszabadulás volt, ugye.


Másrészt gyerekkorában, gyerekként hallotta otthon a szüleit: apja nővérét az egyik muszka megerőszakolta (bár egy másiktól meg kenyeret kapott...)

Tőlük nem zabráltak el semmit (hiszen addigra már semmilyük nem maradt), Doxa órájuk meg sose nem is volt (Jenő szülei zsellércsaládból származnak, akik a háború előtt már Pesten éltek, és csak az orosz front közeledtével költöztek vissza a békésebb vidékre)


Apósáékkal más a helyzet: ott ugyan nem érte inzultus a család egyetlen nőtagját sem, viszont ennek ára volt: a Mama (Mucus nagymamája) - nem tudni, honnan és mennyiért, de szerzett annyi lisztet, zsírt, babot, amennyivel valahogy kihúzták volna tavasz végéig...

Jenő munkából hazafelé menet meglátta a virágárus nénit a sarkon.

Plasztikék farsangi bálban voltak a hétvégén.

Plasztikék farsangi bálban voltak a hétvégén.

Mucus (emlékszünk még: 'kicsiribanc') meglehetősen kacér - volt.

Illetve kacér (van)...

Nos, pont ez lenne a kérdés: ez a befejezett múlt versus folyamatos jelen...



Mucus kacérkodáson kapta magát: rámosolygott a postásra (azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy rávegye őt arra, ami amúgy kutyakötelessége lenne: ti. hogy az ajánlott levél érkezéséről szóló értesítőt csak abban az esetben dobja be a postaládába, ha felcsengetéssel meggyőződött arról, hogy senki sincs otthon, aki átvehetnő az említett küldeményt; így elkerülhetővé téve a postára el- illetve visszautazást, including sorbanállás)


Mucus kacérkodott a hentessel is...
Hétvégén ugyanis vendégség lesz, és Jenő a híres szarvaspörköltjét fogja főzni (a nők szeretnek/nem szeretnek főzni; a férfiak tudnak/nem tudnak - Jenő macsoista elmélete szerint)


...és Mucus kacérkodik a gondolattal. hogy megveszi azt a dögös piros bőr táskát magának
Bár, hogy hová (és kihez?!) tudná felvenni...




...

...mégis inkább a befelyezett múlt?

Jenő megint okoskodik.

Most épp a női humorról.

wow

Juli aztán igazán (köz)véleményformáló tényező:)))

Pár napja csak, hogy emózott, erre tegnap este az összes bulvárhíradó az emósokal foglakozott:)))

Juli nem érti az emósokat.

Náluk jobban csak a divatemósokat és az antiemósokat nem érti.

Juli bulizni volt.
Szilveszteri bulizni.

És természetesen szilveszterkor
(...is, meg előtte is, meg utána is: iskolai előelőszilveszter és családi afterparty, hogy mást ne mondjak...)

Volt ott minden: körúton sétálás, trombitafújás, szerpentindobálás, pezsgővel lelocsolódás, éjféli összcsókolódzás, hajnaligtáncolás, viirslifalás, koktélivás - amolyan igazi óév-búcsúztató.

Juli csak azt nem érti, mire ez a nagy hűhó (hó, az persze nincs: nem mintha Juli annyira imádná, de ha egyszer tél van...)

Mire föl az óév búcsúztatása?

Nem jó ugyan, hogy elmúlt és nem jön vissza (szólt a holló: soha már)
De nem is baj: itt a következő.

Miért nem annak örülünk? Miért nem újévi party van szilveszteri helyett?

Békés, boldog karácsonyt és minden jóban gazdag újesztendőt kívánunk: Jenő, Mucus, Juli és Öcsi:)

Azt már megszoktam, hogy Mucus nem úgy csókol (vissza), mint régebben - jó, persze, előbb-utóbb biztos elmegyek fogorvoshoz...

Az se zavar már annyira, hogy lassan eltehetem emlékbe a fésűmet - egy csomót spórolok a samponon meg a fodrászon...

Nem érdekel, hogy a haverok folyton cikiznek, mióta egyszer kiesett a táskámból két, diszkréten csomagolt kék pirula - tudom, hogy ők is szedik (amelyik meg nem, azt már a guminője is megcsalja:D)

Az is csak mérsékelten bosszantó, hogy már nem bírom úgy a strapát: a negyedik sör után már szinte minden partit bukok...

Állandó stresszben élek a munkahelyemen is: egyre nehezebben tudok lépést tartani a korral, a fiatalokkal, a kihívásokkal...

Jenő, magának Midlife crisis-e van - , mondta Mucus családterapeutája , és megadta egy (elég drága) kollégája telefonszámát


...az vigasztal legalább, hogy az a tacskó frissdiplomás - aki egyelőre(!) még a beosztottam - hasonló tüneteket produkál 28 évesen:) (quarterlife crisis )

Mucus szervezi a karácsony-projektet. Jenő halászlét főz majd, karácsonyfát állít (házhozszállítással!), Juli és Öcsi besegítenek a takarításba, anyuka koordinálja a sütést, apuka vállalta az ital-beszerzést... De a projekt legtöbb része nem oldható meg barter ügylet keretében. Ezért Mucus - mint projektmenedzser - megpróbál kölcsönösen előnyös együttműködéseket kialakítani a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel az ajándékozási-, látogatási- és megnemsértődési agreement témaköreiben. Alapos, körültekintő, a szervezeti felépítést is érintő munkára lesz szüksége, hogy elkerülhetőek legyenek a szokásos (ugyanolyan nyakkendő apukának, nincs elem a távirányítós autóba Gézukának stb) hibák és - a körülményekhez képest - felkészülhessen a nem várt eseményekre is; valamint ne történjen jelentős költségkeret-túllépés sem. ...na de így meg hová lesz a karácsony-feeling?

Tádé néha olyan komolytalan tud lenni: főleg, amikor annyira komolyan veszi magát... - Öcsi, ne szólj bele, ez komoly dolog... - mondta nekem, amikor valami cicisújságokat csereberélt (és persze lebukott: így odalett a tőlem ajándékba kapott Pókemberes képregénye is, aminek fél éve még komolyan örült ). Máskor meg, amikor lenyúlta a bátyjától a legújabb ****-cd-t, azt mondta: - hű öregem, ezt hallgasd meg! Nagyon komoly! - pedig csak valami hörgőmetál zörgés volt... Vagy amikor rágyújtott a vécében a nyolcadikosoktól lopott cigarettára, akkor is olyan komolykodó képpel köhögte el magát, hogy nem bírtam ki: egyszerűen ki kellett nevetnem. Aztán ezen is komolyan megsértődött. A matekdogáját persze elcseszte, a hétvégi meccére sem készül... és nem ment el a nagynehezen leszervezett randijára a Tóht Beával: azt mondta, ő nem kezd ilyen komolytalan kiscsajokkall... Komolyan mondom, nem értem. Ha valami tényleg komoly, azok a Tóth Bea mellei...

Mosogat, és közben magában dohog valamit a baszatlan feministákról... De csak halkan, nehogy Mucus meghallja (pedig Mucus aztán tényleg távol tartja magát minden 'izmustól... kivéve talán a familizmust).

Juli utálja a telet. Beg az őszt is. Azt talán bég jobban. De legjobban a télies őszt utálja: a szürke, esős napokat, a nyirkos, taknyos estéket, a sötét reggeleket... Ahogy unottan szemébe szitál a monoton eső... Ahogy haldoklik a természet, lombjukat vesztik a fák, az állatok költöznek, elbújnak a tél elől... Juli a nyarat imádja: a napsütést, a strandolást, a fagylaltot... csupa olyasmit, ami télen nincs... (Öcsi ezt nem érti: ő imád korizni, szánkózni, hógolyózni...) Jlui azt szeretné, írjanak ki népszavazást: októberben és novemberben legyen végig  indián nyár, karácsonytól hó (de ne túl sok!, csak pont elég Öcsinek meg a többi tél-imádónak...), január végén - latyak és sár nélkül, egy éjszaka alatt - tűnjön el az egész, a tavasz pedig kezdődjön februárban... Juli azonban sokat tapasztalt lány - majdnem felnőtt! - érett gondolkodással és fejlett kompromisszumkészséggel : tudja, hogy nem ezen múlik ...így hát múlt hét végén elővette a télikabátját.

Jenő vadászni menne. De nem rókára, mint a hülye angolok, nem is énekesmadarakra, mint a tetű olaszok, nem is trófeára, mint a köcsög svédek, nem bölényre, mint a korlátolt amerikaiak, de még csak nem is bálnára, mint a kretén japánok... Nem. Jenő nyúlra vadászna. És nem sörétes puskával, mint a suttyó osztrákok, nem hurokkal, mint az öntelt franciák, és nem is kutyával, mint az unalmas németek...

Öcsi unatkozik. A leckéjét még a suliban, ebéd után megírta. Tádé egész délután edzésen van - téren lógás, foci, idegenekhez becsöngetés, boltból csokilopás kilőve. Egyedül az mind uncsi. A számítógéptől egész hétre eltiltották csúnya beszéd miatt (piha!). Az összes dévédéjét látta már - vagy ötször. Most mit csináljon? Unatkozik... Könyvespolc? Nem lány ő, hogy olvasson!

Akkor most mit vegyek fel?

Block Buddies (csak, hogy tudjátok mivel játszunk:)

Juli este buliba megy.

Öcsém.. ha én így tudnék rajzolni! ...de nekem csak a szám jár. Meg a havi zsebpénz. De az nem mindig...

Ahogy Mucus emlékszik:)

Napsütés, aranyló ősz, hosszú hétvége, ünnep...

Jenő fiatalkorában egy rockzenekarban basszusgitározot. Azért nem gitáros lett (akkoriban így mentek a dolgok: nem a zenei tudás számított), mert Tóni göndör hajára jobban buktak a lányok, így mikor Mahagóni (az énekesük) kiosztotta a zenekaron belüli posztokat, Tóni lett a gitáros, és Jenőnek csak a basszusgitár (és a hátsó sor) jutott.

A két legjobb barátnőm valamin összeveszett.

Jenő beteg. Megfázott. Most ágyban fekszik, nyögdécsel, jajong, sajnáltatja magát, szájából cigaretta helyett folyamatosan lóg lázmérő, citromos hársfateát iszik sok rummal, és hallani sem akar orvosról.

Jenő eltöprengett. Munkahelyén, szokásos ebéd utáni böngészése közepette elolvasta a napi horoszkópját: Nagyvonalúan élvezi az élet minden percét. Szüksége van egy kis lelki felfrissülésre. Sok mindenhez van kedve, csak éppen a munkához nincs.

A családterapeutám az átpillantó tükrös team szupervízió után azt mondta, hogy a kontextuális terápia és a problémaközpontú viselkedésterápiás eszközök mellett számításba vehetnénk a szociokulturális kontextus drámapedagógiai és narratív megközelítéseit is. Én csak annyit kérdeztem: mennyivel kerül ez többe? Akkor egy pillanatig olyan furcsán nézett rám, majd annyit mondott: - Ildikó, a családi szerepek demokratikus felfogása és a reflektivitás kölcsönössége fontos erőforrások.